Írásom címének két kulcsszava is van: kreativitás és játékosság. Ami az előbbit illeti, azt hihetnénk, hogy csupán napjaink tudományoskodó divatja kapta szárnyára, ám ez nem így van. Nagy L. Jánosnak és Péntek Jánosnak A kreatív nyelvhasználat és az iskola című, a Nemzeti Tankönyvkiadónál idén megjelent művéből idézek:

“A köznapi nyelvhasználatban már-már gyanús divatszóvá válik korunk egyik kulcsszava, a kreativitás. Úgy tűnhetik, mi is csupán ennek az »intellektuális korszellem«-nek engedelmeskedünk, amikor szóba hozzuk a nyelv kreatív jellegét. Ám ez két okból is elkerülhetetlen: az egyik, hogy a »teremtő« jelleg valóban az emberi nyelv egyik legfontosabb megkülönböztető jegye, amely minden más természetes vagy mesterséges jelrendszer fölé emeli, a másik, hogy legalább Descartes korától Wilhelm von Humboldton, Hermann Paulon, Bergsonon, Saussure-ön át Chomskyig a nyelvelmélet fő vonulata éppen a kreativitásban látja a nyelv lényegét. (34. o.)”

Hogy mi is a kreativitás, azt olvasóim persze nagyon is jól tudják, de azért, mivel mégiscsak idegen műszó, értelmezem magyarul is: ’alkotóképesség, az embernek az a szellemi képessége, hogy valami újat hozzon létre’. Tévedés ne legyen: nemcsak nyelvi kreativitás van, hanem egyéb is, de nagyon lényeges, hogy — ismét idézek — “a kreatív képességek sokoldalú kapcsolatban vannak a nyelvi képességekkel. Nem csupán azért, mert az előbbieket az utóbbiak alkalmazásával (is) szokták mérni, hanem azért is, mert a világ megismerése, az ismeretek elsajátítása többek között éppen a nyelvi birtokbavételt jelenti (i. m. 67).” S bár nem feladatom ebben a dolgozatban, azért azt is hozzáteszem, hogy a kreatív képességek kibontakoztatásához a tanár kreativitása is szükséges (vö. i. m. 123).

A másik kulcsszó a játékosság, illetőleg a játék. Ismét egy idézettel kezdem:

“Hogy a játékoknak nagy szerepük van az értelemfejlesztésben, a gyermekek szellemi képességeinek kibontakoztatásában, ma már közhely. Pedagógusok, gyermekpszichológusok és más, a kérdéssel foglalkozó szakemberek számtalanszor kimutatták már, hogy jól megválasztott játékok segítségével nemegyszer bámulatosan rövid idő alatt s szinte észrevétlenül el lehet sajátíttatni olyan ismereteket, amelyeket a gyermekek más csomagolásban csak igen-igen nehezen sajátítottak volna el. A játék érdekessége, izgalma felcsigázza a játszók érdeklődését, s a résztvevők ebben a felfokozott idegállapotban nem is veszik észre, hogy az a rövidebb-hosszabb ideig tartó időtöltés, amellyel a szórakozás volt az egyetlen céljuk, mennyi hasznos ismeretanyagot szerzett s rögzített számukra.”

Ez a részlet egy jó három évtizeddel ezelőtti tanulmányomból való (Nyr. 1967: 171—82); címe : Nyelvi játékok — nyelvi nevelés. Ezt néhány évvel később követte még egy: A játék szerepe az anyanyelvi ismeretterjesztésben (Nyelv és Irodalom, 1972. 1: 133—49). Olykor azzal hízelgek magamnak — de csak magamnak —, hogy ezeknek a dolgozatoknak volt némi szerepük abban, hogy a különféle nyelvi játékok egyre jobban bekerültek az anyanyelvi oktatás vérkeringésébe. Hangsúlyozom: nem gyakorlatok, hanem játékok! A kettő nem ugyanaz! A gyakorlat unalmas, izzadságszagú, a játék ellenben elragad, szárnyalásra, versengésre késztet. Ma már klasszikus műnek számít Erika Landaunak A kreativitás pszichológiája című, magyarul először 1976-ban megjelent műve. Ebben a szerző világosan kifejti, hogy a kreativitást gátló tényezők egyike a munkának és a játéknak az egymással való szembeállítása, tehát az a nézet, amely szerint “a munkában a játék nem képzelhető el. Ezek az előítéletek a tanár reakcióiban is megmutatkoznak, aki a komoly, »intelligens« tanulót előnyben részesíti a játékosan dolgozó, »kreatív« tanulóval szemben. Ez végül azt eredményezi, hogy a tanuló szégyenkezik kreativitása miatt.”

Azt kell mondanom, ma már ezen jórészt túl vagyunk. Ha megnézzük pedagógiai, módszertani folyóiratainkat, kiadványainkat, azt láthatjuk, hogy a nyelvi játékok már nem csupán ritka, megtűrt vendégek az anyanyelvi oktatásban, s hogy egyre több szerző, szakíró, pedagógus látja — belátja —, hogy a tanulói fantázia meglódítása, kieresztése a palackból nem gátja, hanem a legbiztosabb záloga az eredményességnek. Csupán néhány cím: Grétsy L.: Anyanyelvünk játékai, 1974, majd 1998; Hernádi Sándor: Szópárbaj, 1988; Hernádi Sándor: Az olvasás bűvészete, 1989; Szűts László: Szójátéktár, 1999. Néhány cikkcím: Antalné Szabó Ágnes: Szövegjátékok: Magyartanítás, 1994. 3—4. szám (még rímfaragó játék is található köztük!), vagy egy egészen friss: A. Jászó Anna: Nyelvében él a nemzet: Taní-tani, 2000, nyár, 108—13. Ez utóbbi voltaképp beszámoló az ez év május 11—4-i kézdivásárhelyi Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi vetélkedőről s annak szellemes feladatairól, nyelvi rejtvényeiről. Vagyis már nincs teljesen magára hagyva a tanár, ha nem elsorvasztani akarja a majd minden gyermekben ott szunnyadó kreativitást, hanem éppen ellenkezőleg, ki akarja azt bontakoztatni, mégpedig mindkét válfaját: a szabálykövető, szabályfelismerő kreativitást is (én ezt inkább produktivitásnak nevezném), meg a szabályalkotó, szabályváltoztató, teremtő kreativitást is. A nagy szellemi erőfeszítésre késztető nyelvi játékok épp ez utóbbiakban segítik a tanárt. Én pedig azzal igyekszem segíteni, hogy a továbbiakban, az elmélettől most már a gyakorlat felé fordulva, olyan játékötleteket sorjáztatok, amelyek — időhiány ide, tananyagbeli túlságos bőség oda — jól felhasználhatók az anyanyelvi oktatásban.

I. Helyesírás-fejlesztő játékok

1. Helyesírási totó. Közismert feladattípus. A pedagógus olyan szósorokat ad meg, amelyeknek tagjai mellé 1-es, 2-es vagy X írandó, aszerint, hogy a szót egybe, kettőbe vagy kötőjelesen kell írni. Példákat fölösleges volna adnom.

2. Írd le kétféleképpen! Annak ötletes példákkal való tudatosítása, hogy ugyanaz a mondat teljesen más lesz attól függően, hogy a mássalhangzó-illeszkedést figyelembe vesszük-e vagy sem. A királylány megijedt a lovaktól (lovagtól). Ti minden magatokkal hozott elemózsiát felesztek (feleztek)? A falazók mindent kicsempésztek (kicsempéztek). Kaptam egy levelet az apáttól (apádtól). Egy mészfolt (mézfolt) van a kabátodon.

3. Válaszd el kétféleképpen! Alapok, altest, csatár, csónakázás, felette, gépelem, ingázás, karóra, kényszerülés, megint, papátok, párbajok, rémeset stb. Pl.: Annak, hogy most itt vagyunk, az az alap-oka (’legfőbb oka’), hogy … — Egyelőre az ala-pok lefektetése, megteremtése a legfőbb cél.

4. Egybeírva, különírva. Jólesik, ágrólszakadt, kékharisnya, melegágy, ezermester stb. Pl.: Az aszály után végre elég jól esik az eső. Jólesik egy kis pihenés! A következő vicc épp a kétféle jelentés félreértésén alapul: “Miért ilyen nagy esőben jött? — Hiszen maga mondta, hogy akkor jöjjek, amikor jól esik!”

5. Betűrendes titkosírás. Az ábécé elsajátítására kiválóan alkalmas játék. Megadjuk a titkosírás kulcsát: +1! Ennek alapján kell rátalálni az elrejtett szavakra: rovar (=sózás), ipar (=írás), vaskor (=zászlós), agaram (=ágyásán), falapok (=gályáról), peremek (=résénél), szójel (=tökély) stb.

6. Sajtóhibajáték. Olyan ötletes mondatok szükségesek hozzá, amelyeket egy-egy “értelmes sajtóhiba” tesz humorossá. A feladat az eredeti — a bemutatottól csupán egyetlen betűjében különböző! — szöveg megtalálása. Pl.: A tárgyalásokról ködös (=közös) közleményt adtak ki. A cég nagy fejvesztés (=fejlesztés) előtt áll. A tapasztalatlan ökölvívó elvesztette nejét (=fejét) a szorítóban. A hulla hetekig feküdt tehetetlenül (=temetetlenül).

7. Más nyelv, más ábécé! A betűk különböző hangértékének tudatosítása ügyesen összeállított mondatok segítségével. Példák a magyar és a lengyel s és sz hangértékének érzékeltetésére: Kártyázáskor a kézben jó sok ász — lengyelül elolvasva: jó szokás. A magyar italmérők ismert szlogenje (őszi sör: nagy haszon) lengyelül elolvasva: ősi szőr nagy hason. Egy régies verssor: A szellő szerényen susog… Ugyanez lengyel barátunk ajkán: A sellő serényen szuszog…

1. Magánhangzók rövidsége, hosszúsága. Természetesen itt is lehetőség van a totójátékra, amelynek “szabályai” szerint 1-es akkor illet meg egy szót, ha csak rövid magánhangzó van benne, pl. biztat, toronydaru; 2-es akkor, ha csak hosszú (ízlés, félárú); X pedig, ha ez is, az is (bőrönd, tízes). Érdekesebb és hasznosabb az a játék, amelyben rövid és hosszú magánhangzóval egyaránt ejthető szó egyaránt szerepel, s a kettőnek a jogosságát a tanulóknak olyan példamondattal kell igazolniuk, amelyikben mindkettő benne van. Pl.: Előbb virágot tűzet gomblyukába, s csak ezután rak tüzet. A szűrös ember szájában füstszűrős cigaretta van. Akár olyan mondattal is játszhatunk, amely csak a kiszemelt szó rövid vagy hosszú magánhangzós ejtése következtében két mondat! Két morbid példa: Emese és nagymamája mindketten örültek (őrültek). A vasútállomáson fekvő sintéren (síntéren) sípolva robogott keresztül az IC. Egykori reklámfelirat, amelyik a kétféle kiejtést játékosan egyesíti: Drámát Shakespeare, poloskát Dietrichstein irt legjobban!

2. Mássalhangzók rövidsége, hosszúsága. Néhány szemléltető példa, hasonló a magánhangzók rövidségét, hosszúságát szemléltetőkhöz: A rőzsét cipelő lányon új cipellő. Ez az a sok kötet, melyet bőrbe köttet. Ruhát vasal forró vassal. Elvennem nem illett, ami téged illet. Egy-két példa itt is arra, hogy olykor csak egyetlen hangban különbözik a két mondat! A félelemtől sápadt leány szörnyet hal (hall) a szakadékban. A halhatatlan (hallhatatlan) énekesnőnek bőven akadt szégyenkeznivalója.

3. Nyelvtörők. Többszöri gyors elmondatásuk a diákok által kedvelt, ugyanakkor pedig a jó artikulációt elősegítő játékos feladat. Fekete bikapata kopog a fekete patikaköveken. Egy kupac kopasz kukac meg egy kupac kopasz kukac az összesen két kupac kopasz kukac. Nem minden szarka farka tarkabarka, csak a tarka farkú szarka farka tarkabarka. Egy icike-picike pocok pocakon pöckölt egy másik icike-picike pockot, mire a pocakon pöckölt icike-picike pocok pocakon pöckölte az őt pocakon pöckölő icike-picike pockot.

4. Hajrá, magánhangzók! Olyan mondatok kigondol(tat)ása, amelyekben az átlagosnál jóval több, sőt a mássalhangzóknál jóval több a magánhangzó. Néhány példa: Audi a jó autó (8:3); E fiú a hiú etiópiai előadó? (16:6); Ó, ő a biai idei dió odaadó őre! (17:6).

5. Játék a visszhanggal. Főleg az általános iskola alsóbb osztályaiban jól használható, ún. figyelemfokozó feladat: Mi tesz egyaránt boldoggá apát és fiat? (Fiat) Mi az, mi jól telirakva mindenkit marasztal? (Asztal) Melyik sportág az, amelyben nem fenyeget elcsúszás? (Úszás) Ki segíthet, hogy e hiba ne jöjjön még egyszer elő? (Szerelő) Milyen ajándék vár karácsonykor a jó tanulóra? (Óra) Ez a játék sok irányban kiterjeszthető. A visszhang tartalmazhat keresztneveket (Ki vigyáz a képeimre? Ki az, akinek nem tetszik e mese?), helyneveket (Hol nevetnek sok bolondon? Honnan való ez a szatén? Honnan való e taliga?) stb.

2. Ellentétek (egy betű, hang megváltoztatásával) öröm — üröm; hajdan — majdan; nyereség — vereség; tárt — zárt; gyász — nász; fűtés — hűtés; stb. Ugyanez egy betű (hang) elvételével vagy hozzátoldásával: fosztogat — osztogat; enyészet — tenyészet; avul — javul; igazság — gazság; elvonul — felvonul; stb.

3. Ellentétek — egy szóban! Olyan szavak bemutatása — majd gyűjtetése —, amelyekben intarziaszerűen ellentétek lapulnak: hímzőnő (hím, nő); kapadohány (kap, ad); római (ó, mai); vadveszély (ad, vesz); feljelent (fel, le); bazárnyitás (zár, nyit); földéhség (föld, ég); fényesszárnyú (fény, árny); vállizület (áll, ül); stb.

4. Homonimák — egy mondatban! Az a …, ami a fazékban … (fő). Az asszony a … mellett keservesen … (sír). Marika a … alatt gyöngyöt … (fűz). Óvatos …, mert ott egy …(légy)! A macska a … mellett egeret … (fal). A kutya olyan …, hogy elijedt a … (vad).

5. Két kérdésre egy szóval! A homonimák, főleg az ún. nyelvtani homonimák felismerését elősegítő játékos feladat. Mi van sok ember csuklóján? Mire kapaszkodik fel száraival a futóbab? Karóra. Mire ácsingóznak szüret idején az arra járók? Mi a katonai szemle, sorozás régi neve? Mustra. Mit tesz az az edény, amelyikből kiszivárog a folyadék? Mit épít a kőműves esővédőül a házra? Ereszt. Melyik szláv eredetű szó jelent a magyarban tanulót? Mik őrzik sok családban az egykori nyarak emlékeit? Diák. stb.

1. Szótöbbszörözés magánhangzócserével. Néhány példa megadása után a diákoktól várjuk az alkotó ötleteket. Példák: tálal: talál, telel, tolul, tilol, túlél; szökés: szokás, szűkös, szikes, szakos, székes; béke: baka, bakó, boka, béka, bika, bukó, baki, be-ki, böki; szelíd: szalad, széled, szőlőd, szálad, szeled (ige), szeled (névszó); stb.

2. Játékok a szóvégmutató szótárral. (Ott lehet ellenőrizni a megoldások helyességét, s megtalálni a kimaradtakat.) -mónia végű szavak: hegemónia, ceremónia, ammónia, harmónia, diszharmónia. -zli végű szavak: mázli, prézli, ribizli, pemzli, csúzli. -ling végű szavak: snidling, páncéling, biling ’a tőkén maradt szőlőfürt’, póling ’szalonkaféle madár’, rizling, vájdling; -önc végű szavak: küldönc, gönc, kölönc, különc. A szótár korlátlan számú lehetőséget nyújt efféle játékokra.

3. Egy betűt eléje! Az iménti játék olyan változata, amelyben csupán egyetlen betűt — de minél többfélét — kell a megadott szórész elé illeszteni. Két példa: -ázis: bázis, fázis, oázis. -otyog: kotyog, motyog, lotyog, potyog, rotyog, totyog. A lehetőségek itt is szinte korlátlanok.

4. Tréfás ragozás. A tanulóknak az általunk megadott “ál” többes számú alakokból rá kell találniuk a szabályos egyes számúakra. élnek elemek — élelem; villák mosnak — villamos; rágnak a lomok — rágalom. Mivel ilyenek már Anyanyelvünk játékai című könyvemben is vannak, itt inkább helyneveink “ál” többes számú alakjából kötök egy csokrot: Nagy szenek ásnak — Nagyszénás; Beléjük nyesnek — Belényes; Velünk érnek — Velemér; Véreket esketnek helyek — Vérteskethely; A libákon fák — Alibánfa; Járnak dánok házai — Járdánháza; Új dombok rátok — Újdombrád; Szilek vásnak, várak adnak — Szilvásvárad.

5. Szóalkotás kettőzéssel. Megadjuk az általunk már előre látott, tudott szó jelentését, s a tanulóknak rá kell találniuk. Ehhez tudniuk kell, hogy a keresett szó két teljesen egyforma részből áll, mint ahogy teljesen egyforma részekből áll a papa, mama, bibi, pipi gyermeknyelvi szó is. Néhány példa: ’élelemmel lát el’ — etet, ’földkitermelés’ — ásás; ’Tetszetős felfűzhető golyócskán’ — gyöngyön; ’esetleg változást idéz elő’ — hathat; ’úriak’ — előkelők; sűrű, folyós ételé’ — pépé stb.

1. Kérünk egy homonimamondatot! A feladat nem ki-, hanem rátaláló jellegű, ugyanis a keresett, mindössze két szóból álló mondat meghatározását megadjuk a tanulóknak. Példák: ’Nem áll szilárdan a fehérnemű’ — Ing ing. ’Népi ruhadarab folyadékot tisztít’ — Szűr szűr. ’Hirtelen megjelenik a díszes bejárati helyiség’ — Előterem előterem. ’Vízszolgáltató berendezést keres’ — Kutat kutat. ’Eszmét elhajít’ — Elvet elvet. ’Újból megfedd’ — Megint megint.

2. Dadogós mondatok alkotása. Valójában nincs itt szó dadogásról, csupán arról, hogy az ilyen mondatokban ugyanaz a hangsor legalább háromszor fordul elő egymás mellett. Ez “nyitott” feladat, azaz a diákokat biztatjuk ilyenek alkotására, de néhányat szemléltetésül, kedvcsinálásul bemutathatunk. Pl.: Akik Rigában születtek, lettek lettek(3). A harisnya nyanya nyakára volt tekerve(4). Viseld jól magad, ad a dada dadogósnak is(6)! Ez a pirula nem árthat: hat-hat hathat hathatós hatással(7). Baktat a tata Tata tatarozott vára felé(8).

3. Mondatalkotás megadott kezdőbetűkkel. Szinte korlátlan lehetőségeket nyújtó, alkotó jellegű feladat. De célszerű olyan betűcsoportot megadni, amelyikből valamilyen természetes mondat, pl. közmondás is létrehozható. Pl.: JBNKC (Jó bornak nem kell cégér); EEPET (Elég egy pap egy templomban). Ugyanilyen érdekes a játék, ha nem a szavak kezdőbetűit adjuk meg, hanem az általunk elképzelt mondat összes mássalhangzóját. Egy példa erre is: RGSGLSSG. Ha mi történetesen ezt a régi közmondást láttuk lelki szemeinkkel: Öregség: elsőség, csodálkozva fogjuk tapasztalni, hogy sok-sok egyéb megoldás is befut, talán az általunk tervezett nem is. Példák: A régi Sió ága lassú ág. Öreg súgó le sose ég. Rugás, gólesésig! a rág is ige, a les is ige. Óráig is ég a leeső ág. Öregség — lassúság. Stb.

4. Kínrímfaragás. A rímelés kedvelt és hasznos időtöltés. Legjobb módja az, hogy egy kétsoros versikét elmondunk a kínrímig (azaz a kínosan tiszta s legalább három-négy szótagra kiterjedő rímig); azt viszont a tanulóktól várjuk. (Általában meg is kapjuk.) Mivel a versek, legalábbis a rímes versek megkedveltetésén túl jó nyelvi fantáziafejlesztő is, akár abba a fejezetbe is kerülhetne. Néhány példa: Most vetted e két lemezt? — Én erősen…(kétlem ezt). Ne üljön le Ön Tiborral, — mert Ödön … (leönti borral). Megszelídül csakhamar. — Ne félj tőle, … (csak ha mar)! Két srác eped Ellusért, — ő meg … (e pedellusért). Kákabélű falánk eszeget — bástyaromok … (falán keszeget). Költőnk verse nyáron — elkelt … (versenyáron). Stb.

1. Melyik kettőből? Ez voltaképpen nyelvhelyességi játék. Nyelvhasználatunk teli van összekeveredett, egybemosott szólásokkal, közmondásokkal. A feladat a két összetevő megtalálása. Példák: Nem enged a 21-ből. (…a 48-ból — kivágja, mint a 21-et); Lándzsát tör felette (…mellette — pálcát tör felette); Csehül áll a szénája (csehül áll — rosszul áll a szénája); Minden cigánynak maga felé hajlik a keze (Minden szentnek… — Minden cigány a maga lovát dicséri); Lassan az agarakkal! (a testtel — Hátrább az agarakkal); Stb.

2. Tematikus közmondás- és szólásgyűjtés. (Számok) Minden csoda … napig tart (3); … dudás nem fér meg egy csárdában (2); … a magyar igazság (3); … szónak is egy a vége (100); stb. (Helynevek) Több is veszett …. (Mohácsnál); Egyszer volt … Kutyavásár (Budán); Minden út …. vezet (Rómába); Él, mint Marci …. (Hevesen); Bekukkant, mint Bolond Istók …. (Debrecenbe); stb.

3. Modernizált közmondások. Néhány példa után a tanulók példáit várjuk! Aki másnak vermet ás, sírásó. Nyugtával dicsérd a hiteleződet! Kicsi a bors, de drága. Lassú víz partot szennyez. Egy fecske nem csinál fiókákat. Stb.

Befejezésül egy olyan nyelvijáték-csoportot mutatok be, azaz inkább idézek fel, amelynek egyes darabjai nem kötődnek közvetlenül valamilyen tananyagrészhez, ám mégis feltétlenül figyelmet érdemelnek, legalább akkorát, mint az eddig felsoroltak. Ezek ugyanis, amelyeket jobbára az jellemez, hogy bizonyos módon megadott betűkből, betűcsoportokból bizonyos követelményeknek eleget tevő szavakat, szósorokat kell alkotni vagy kiolvasni, két szempontból is rendkívül fontosak. Egyrészt hihetetlen mértékben fejlesztik az alkotó fantáziát, másrészt pedig, mivel a játékosoknak, azaz a tanulóknak rövid idő alatt kifejlődik az a készségük, hogy a kérdéses betűcsoportokat, szavakat stb. szinte maguk előtt látják — kb. úgy, mint a gyakorlott sakkozó, aki vakon, a tábla megtekintése nélkül is tud játszani —, nagymértékben fejlesztik és tökéletesítik mind a helyesírási, mind a szóalkotási készséget.

1. Anagrammajátékok. Számos fajtájuk van: egy névből kirakni a név viselőjének foglalkozását (Tasi Kornél — klarinétos; Főző Endre — főrendező; Márton Arisztid — adminisztrátor; Koszta Kató — szakoktató stb.); valamely megadott szóból egy keresztnevet (szálló — László; kelta — Tekla; bogár — Gábor; tied — Edit; elérem — Elemér; magad — Magda; stb.). A szakirodalom bőven kínál példákat.

2. Intarziajátékok. Ezekről is bőven olvashatunk a nyelvi játékokat tartalmazó gyűjteményekben. Szemléltetésül csupán egy olyan történetkét olvasok fel, amelyben tíz keresztnév lapul meg intarziaszerűen: Végre már tavaszodik. Nem kell a kabát. A nap sugarai még ferdén esnek, de a felhőhasadékokon rád kacsint a napsugár. Hamar elő a hátizsákot! Alig várjuk már az új évad első kirándulását. Labdát kergető fiúk rohannak az erdei tisztásokon. Lányok nevetgélnek a tóparton. Árad a nóta és árad a dal. Senki sem indul haza egy szép tavaszi csokor nélkül. (Úgy állítottam össze, hogy nagyjából mindegyik mondatban legyen egy rejtett név. Ezek, sorrendben: Márta, Ella, Dénes, Konrád, Izsák, Éva, Anna, Kató, Sára, Kornél.) — Az intarrziajátékok új, érdekes típusa, hogy egy-egy mondat kipontozott helyére be kell írni a kihagyott részt, pl. a következő példákban egy állatnevet: Az ör. . . . kezett meg (egér). Ez a. . . . . gadta torkon (zebra). Az apja tom . . . . . részeg (bolha). Min . . . . . . .rokonaira maradt (denevér). Stb.

3. Palindromjátékok. A játék lényege olyan szavak, nevek, mondatok kigondolása vagy — megadott definíció alapján — megtalálása, amelyek visszafelé vagy ugyanúgy olvashatók, vagy egészen más szót, mondatot adnak. A játék-szakirodalom ebben is gazdag. Én csupán egyetlen típust idézek, példaképpen. A következő mondatokat egy-egy olyan szóval kell befejezni, amely oda-vissza ugyanaz! A vegetáriánusnak zöldség meg gomba az . . . . . (eledele). Ékszerben jobban szeretem a karkötőt a . . . . . (láncnál). Sürgősen a nagymamámhoz kell . . . . . . (mennem). Minden készen van, már az árcédulákat is . . . . . . (kitehetik). Szokásom a vonatból zsebkendővel . . . . . (integetni). Legkedvesebb nyári sporteszközöm a . . . . (kajak). Stb.

4. Kengurujáték. Szűts László Szójátéktár c. játékgyűjteményében szerepel egy ilyen nevű játék, az azonban egészen más; egy egyszerű intarziafeladat. A kengurujáték lényege, mint a neve is elárulja, az, hogy olyan szavakkal, kifejezésekkel játszunk, amelyek, mint ahogy a kengurumama is erszényében hordozza csemetéjét, magukban rejtik saját maguk kicsinyített változatát. Vagyis nem bármi más szót, hanem egy olyan szót, amely lényegében ugyanazt jelenti, mint a teljes kifejezés! Annak, tehát a teljes kifejezésnek két részletét kell megtalálni s összeolvasni ahhoz, hogy a kengurufiókára rábukkanjunk. Néhány példa: diákok tanítása (okta+tás = oktatás); darált búza (dar+a = dara); szertelen érzelem (szer+elem = szerelem); ártalma szitok (á+tok = átok); finom arctorzítás (fin+tor = fintor); kellemetlen kinövés (kel+és = kelés); mézkedvelő (m+edve = medve); piciket liheg (pi+heg = piheg). Stb.

Sok mindenről szólhattam volna még, de a figyelem fölkeltésére, valamint annak tudatosítására, hogy a nyelvi játékok — az itt megemlített harmincvalahány, továbbá a többi sok száz is — a nyelvi kreativitás s általában a kreativitás fejlesztésének semmivel sem pótolható eszközei, talán ennyi is elég. Régi megállapítás, hogy kiskorában minden gyermek kreatív, de azután jönnek az iskolás évek, s ezek a maguk rendszerezett ismeretanyagával kiölik belőle az alkotó, teremtő fantáziát. Napjaink tankönyvei és tanárai — jó tanárai — már sokat tettek azért, hogy ez a megállapítás elveszítse jogosságát. Voltaképpen könnyű a dolguk, mivel anyanyelvünk a maga csodálatos játéklehetőségeivel tálcán kínálja a jobbnál jobb eszközöket. Kosztolányit idézem: “A francia hidegen kifaragott márványkorlátok közt lépeget, síkos parketten. A német épít és komponál. A mi nyelvünk azonban határtalan és szabad, korlátlan terület, ahol alkotni, játszani és táncolni lehet. Mindenki a képére formálhatja. — Gyönyörű tornája, játéklabdája a hívő gyermekeknek és a zseniknek.” (Világ, 1913. szept. 26.)

Kosztolányinak igaza van. Nekünk, pedagógusoknak már csak élnünk kell az anyanyelv nyújtotta csodálatos lehetőségekkel. S akkor majd a zsenikben sem fogunk szűkölködni, a jövőben sem!