Valóban nehéznek tűnhet olyasmit tanítani, szintekre bontva, igényekhez igazítva oktatni, mely tudomány meghatározásai ennyire különbözőek lehetnek. A probléma gyökere azonban mégsem a sokféleség, hanem az a tudományos teher, amivel ez a több ezer éves stúdium nehezedik az oktatókra. Ékesszólást keresünk benne és stílust találunk, szónoklattan helyett kommunikációt, szónok helyett beszélőt, előadó helyett tanárt, pátosz helyett logikát, s a logikában magát az egyetemes gondolkodást (Babits 1987: 87–88). Elméleti oktathatóságát a történelmi aspektus biztosíthatja, adatait tendenciák és megfelelések megállapításával tehetjük feldolgozhatóbbá. Mindezeken az elveken túl azonban nyilvánvaló, hogy ha törekszünk is a retorika sokszínűségének bemutatására, mégsem mondhatjuk, hogy tanítjuk. A régiesnek, sokszor anakronisztikusnak tűnő diszciplína gyakorlati oldalról leginkább csak beszédelemzések formájában közelíthető meg, vagy nyelvészeti társtudományai felől, úgymint stilisztika, szövegtan, kommunikációtan, fogalmazástanítás stb. El kell azonban fogadnunk azt a jelenséget is, ami a fentebb vázoltakkal együtt jár: kanonizált, klasszikusnak számító, jó szövegek leépítésével gyakoroljuk tisztán a retorikát (vö. Szende 1993: 228, 243, vö. még 22 híres beszéd, 1995), némiképpen elkülönítve az előbb felsorolt tudományok gyakorlati tartományaitól, és elfeledve a rossz szövegek tanító erejét. Ennek oka nyilvánvalóan az a tantárgy-pedagógiai és elméleti váltás volt a történelem során, melynek eredményeképpen a retorika társadalomtudományból elsősorban nyelvi, gyakorlati tudományból pedig végül elméletivé vált (vö. Névy 1895, Négyesy 1907: 238, Vigh 1986: 42, Adamik, Világirodalmi lexikon, retorika). Természetesen a megállapítás nem fedi teljesen a valóságot, hiszen a retorika újra meg újra új lendületet kapott és kaphat is. Korunk ideálja a magabiztosan kommunikáló, könnyen kapcsolatot teremtő ember, akinek megformálására a menedzserképzésben és az üzleti képzésben már számtalan alternatív módszert dolgoztak ki, változó sikerrel. Egy bizonyos: tantárgyi besorolása során annyi egybeeséssel találkozik az oktató, hogy nyilvánvalóan vagy szükségtelennek, vagy történetinek tekintve, csupán a tudomány leírására vállalkozik, s nem annak jártassággá tételére.

Egy retorikai gyakorlókönyvnek számolnia kell azzal, hogy sok olyan pszichológiai és kommunikációs, valamint szociálpszichológiai kérdést is féltudatosan felvet, amelynek megválaszolására ugyanakkor csak retorikai szempontból vállalkozik. Valamennyi feladat céljául kell, hogy kitűzze a szövegalkotást (vö. Adamik 1979: 84, 90) mint primér eredményt, és feltételként kell kikösse a szituacionalitást, egyszerűbben a kommunikációba helyezhetőséget. Amint Roger Martin a Qu‘ est-ce que le style? (Nyéki 1994: 1) kötetben határozza meg a stílust, mint a sikerült szöveg jellegzetességét, gyakorlati szempontból nekünk is a retorikát mint a sikerült szöveg létrehozásának tudományát kell előirányoznunk. Tekintve a hermeneutikai beszűrődéseket (vö. Gadamer 1990: 11), egyszerűen kétféle utat jelölünk ki: a lebontást és a létrehozást, sőt ezek kölcsönös felhasználását.

A gyakorlókönyv követi a antik retorikai tudományos felépítettséget, szabályrendszert, és az alapvető retorikai-logikai fogalmak számbavétele után rátérhet az egyes beszédrészek gyakoroltatására. A retorika egyfajta metanyelv, ha tanuljuk, alapvetően új nyelvet tanulunk, rálelünk anyanyelvünk tekhnéjére és potestasára. Így nagyon hasznosak az idegen nyelvek tanításának módszertanából vett fogások ( l. angol, német) a bemelegítéshez és az egyes gyakorlatokhoz egyaránt. Természetesen az is feladata a gyakorlókönyvnek, hogy az egyes fejezetekhez elégséges elméleti alapozást és bibliográfiát nyújtson. Felmerül még egy kulcskérdés, mely szerint szükséges-e a feladatokhoz javítókulcsot adni. Lehetséges, azonban ha jártasságot kívánunk elérni, tudomásul kell vennünk, hogy nincs egyedül üdvözítő út, a megoldások helyességére vagy sikertelenségére maguk a beszélők fognak visszajelezni: egy csoport, osztály, bármilyen korú, műveltségű hallgatóság, ettől függ majd a hatás (Bettinghaus 1977: 184–185). Egyidőben a megértést és figyelmet is ellenőrizheti a tanár; az emlékezet és a fegyelem működését serkentheti (vö. Montágh: 1996: 125–135) A gyakorlatok korhoz kötöttségét a feladatoknak sokkal inkább a behelyettesíthető tartalmi, mint elvi-funkcionális része alakítja. Jelenlegi formájukban a felsőbb évesek (3–4. gimnáziumi osztályok, felsőoktatási intézmények) alkalmazhatják sikerrel.

Végül meg kell találnunk a retorikai gyakorlókönyv tantárgyi felhasználhatóságának helyét, hiszen bármely óra része lehetne egyfajta beszédgyakorlat. A Nat által kijelölt elvek lehetővé teszik, akár más tantervek számára is, a szövegtanhoz (2. osztály), kommunikációhoz való szervesülését, ha úgy tetszik, hivatalos egybeolvadását.

2. Ügyfelem ember és tévedhet.
3. __________________________________________________________________________________________________________________________________________________

2. …s ünnepnek tekinti a napot, melyet valamely dicső fia emlékének szentelhet (…) Ily ünnepet ülünk mi ma, midőn Kazinczy Ferenc születése századik évfordulóján összegyűlve (…)
3. __________________________________________________________________________________________________________________________________________________

IV. 1. Mert ő megérdemelte a borostyánt;

2. de az örökké zöld koszorút csak oly nemzet teheti fiainak homlokára, mely arra maga is méltónak mutatta magát.
3. __________________________________________________________________________________________________________________________________________________

2. A magyar nép nem leszen, nem lehet gyávább a féregnél.
3. __________________________________________________________________________________________________________________________________________________

VI. 1. A rossz, mit ember tesz, tuléli őt;

2. A jó gyakorta sírba száll vele. (Ez legyen Caesar sorsa is.)
3. __________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Mi lehet a hiányos modus ponensek (entüméma) logikai implikációja, vagyis a “Valami. Ha ez valami, akkor ilyen-és-ilyen. Tehát ilyen-és-ilyen.” szerkezet a következőkben hiányos harmadik eleme?

1. Péter ember. Ha Péter ember, akkor halandó._________________________________________
2. (…) egyáltalán nem mutatkozom félelmes szónoknak(…). Hacsak nem azt nevezik ők félelmes szónoknak, aki igazat mond. Mert ha igen, akkor elismerem: szónok vagyok (…).
3. _____________________________________________________________________________
3. Tanulmányozzák át gondosan a bizonyítékokat. Ha így járnak el, meg vagyok győződve, hogy védencemet ártatlannak fogják nyilvánítani.__________________________________________

Okok és következmények. Vegyék számba a tényeket elõkészítõ okokat és az azokból következõ konzekvenciákat!

1. Művezető a futószalagnál dolgozó egyik munkásához:

5. Kurzusvezető felnőtt hallgatójához kommunikációs tréningen:

1. szcenárió: Az aranyhal és a nyúl

A) szerep: Te viseled gondját barátod aranyhalának, míg ő nyaral a családjával. Sajnos a hal hirtelen elpusztul. Édesanyád vesz helyette egy másikat, amely majdnem ugyanolyan, mint az első. A barátod talán nem veszi észre a cserét. Készülj fel, mit szól majd a barátod, ha visszaadod az aranyhalat.

A) szerep: Jó filmet nézel a tévében, de későre jár, és édesanyád azt akarja, hogy lefeküdj. Mit mondasz neki, amivel meggyőzöd, hogy engedje tovább nézni a tévét?

A) szerep: Húgod kedvenc játékoddal játszik. Ha elveszed tőle, sírni fog, édesanyád pedig megszid érte. Mit mondasz a kishúgodnak, hogy visszakapd a játékot?

B) szerep: Nővéred nem szereti, ha a játékaival játszol. ha elveszel egyet, dühös lesz és rögtön visszaveszi. Mit mondasz neki, hogy tovább játszhass azzal a játékkal, amit az imént hoztál ki a szobájából?

A) szerep: Sétálsz az utcán és észreveszed, hogy barátod második emeleti lakásának ablakából dől a füst. Bekopogsz, de senki nem nyit ajtót. Az utcasarkon van egy speciális telefon, amelyen riaszthatod a tűzoltókat. Készülj fel a szükséges telefonbeszélgetés lebonyolítására!

B) szerep: Egy tűzoltóállomáson dolgozol irányítóként. Az imént közölte a főnököd, hogy mostanában túl sok a félrevezető riadóztatás. Vigyáznod kell az ilyen hamis riasztásokkal. Megszólal a telefon, riasztanak. Mit fogsz mondani, kérdezni, hogy megbizonyosodj, nem egy újabb félrevezető riasztásról van-e szó?

A) “Most ez a zaj is elült. Már divat sincsen. Nem beszélnek többé a líra, a színpad, a regény válságáról. Mély hallgatás van. A viták megszűntek. Fáradtság, kedvetlenség, csömör mutatkozik minden téren. Vajon a tisztelet hiányzik ennek a kornak, az áhítat, hogy teremteni tudjon, vagy éppen ennek az ellenkezője, a tiszteletlenség szabadsága, a bírálat bátorsága és lehetősége? Talán mind a kettő egyszerre. Mindenütt a politika lett úrrá, az igyekszik alkotni, de úgy, hogy közben a szellemet megbénítja. “ Csend, rend, figyelem – mondotta hajdanán óvó nénink -, aki rossz, azt megverem.” Ennélfogva csend van és rend, s olyan rossz gyerekek immár sehol sem akadnak, akik tollukkal igazán játszani mernének. Egész Európára csend és hó borul. Lehet, hogy a hó alatt ott csírázik a szabadság, és vele együtt a jövő irodalmi vetése is.”

B) “Fájlalnám, ha az igen tisztelt tanár úr érzékenységét sértettem volna, mert ez sem most, sem előbb nem volt szándékomban. Véleménye szerint ő karcsú és kecses vívótőrrel harcol ellenem, én pedig valami durvább fegyverrel, talán husánggal vagy doronggal, s ez az én előnyöm. Nem hinném. Inkább csak adataim lesújtók. Azt, hogy renyhe agyvelőmnek szüksége volt-e az ő idegcsigázó gyógyító módszerére, a Reiz-therapiá-ra, hogy ebben a vitában igazságtalan vagy felületes voltam-e, mint érdekelt fél, olvasóim megítélésére bízom.”

E) “miért nő a fű, hogyha kiszárad? — miért szárad ki, hogyha újra nő?”

G) “A költő, aki fölöttünk fekszik dupla koporsóban: közöttünk van, közöttünk él tovább, bennünk munkál, a mi életünk boldog jövőjén.

Emlékezzetek Ady Endrére, emeljétek fel az ő igéit, és hajtsátok végre az ő életének törvényét!”

H) “1848 tanulság a jövő harcaihoz. Petőfi szelleme irányt szab feladatainknak. A magyar népben él ez a szellem, és nekünk kötelességünk felszítani azt. Az urak ma még a halálba küldik a magyar katonákat, ma még a kezükben tartják a hatalmat, sőt szervezeteket létesítenek a forradalom leverésére, pretoriánusokat gyűjtenek a nép ellen.